16.rész

Első feladat

[] [] [] [] [] [] [] [] []

Két héttel később..

A feladataim talán egyértelműek, de nehezek. Az elsőt nagyon nehezen tűröm, hogy bírjam ki egy hónapig. Három hét, amiből eltelt már kettő. Közel van, de már egy ideje egy szobába vagyok bezárva. És szabadulhatnékom van. Mindennap bejártak a srácok. Néha valaki nem volt itt, de az nem baj. De nekem ez nem elég. Ki akarok jutni! A saját agyam zabál meg belülről. Sok gondolat forog a fejemben.
A lábam már lassan rendben van. Már tudok menni is. Gipszet is levették róla, már csak olyan szorítós cucc van rajta, hogy ne erőltessem túl. Miután kiengedtek gyógytornára kell járnom. Nehéz lesz. A szüleim  nem tudnak az egészről. Még mindig. Akkor biztos el kell mondanom, amikor gyógytornára járok. Nem várom a napot.

Belépett egyszerre az ajtón az összes hülye gyerek:
- Hali!! - ordították.
- Sziasztok! - ültem fel az ágyon.
- Hali. - szólt oda Kaenek HoSeok.
- Szia. - pirult el Kae.

Emberek, ezt csak én láttam volna? Bejön HoSeoknak Kae? Vagy csak kedvesség? Elpirult Kae? Jól láttam? Basszus, vak voltam! Az első feladat befejezése ott volt a szemem előtt! Beszélnem kell Kaevel!
- Egy hét és kiengednek. - vigyorogtam ezerrel.
- Gyorsan telik az idő. - ölelt át YoonGi.
- Nekem nagyon lassan, szívem.
- Legalább telik. - mosolygott Hwa, miközben JiMin átkarolta.
- Anyukám! - jelentkezett Tae.
- Mond. - fordultam felé.
- Szeretem JungGit! - szorította meg JungGit.
- Awwh! Nagyon aranyosak vagytok! - jelentettem ki.
- Én is szeretlek, Tae! - csókolta meg JungGi Taet.
- Gyerekek! Ma jön a doki megnézni a lábam és lehet, hogy már holnap hazaenged. - vigyorogtam.
- Jesszus! - ugrott a nyakamba Hwa.
- Már holnapután? - lepődött meg Jin.
- Igen! - mondtam.
- Hallod szívem? Anyu lehet holnapután haza jön! - ordítozott Min.
- Oké. Én lettem az anyu? - húztam fel a szemöldököm.
- Igen! - válaszolt NamJoon.
- Beszéljünk a J.O.D -ről kérlek! - ordítottam Jinnek.
- Igen is! - szalutált. - Az van, hogy mivel egy hét kb. és felvétel van. Ki kéne találni, hogy ki melyik részt énekelje.
- Én csak rappelnék. - szólt közbe YoonGi.
- Kis rapperem. - bújtam hozzá.
- Én is maradnék azon a vonalon. - fűzte hozzá NamJoon.
- Nekem mindegy. - szólalt meg Jeong is.
- Gondolom, akkor a többieknek is. - nézett körül Jin. - Jó, szóval elküldöm majd a vázlatot, hogy ki melyik résznél jön.
- Rendben. - mondták egyszerre a fiúk.
- Mi meg majd éljenzünk a széléről? - kérdezte vigyorogva Yeon.
- Igen! - fordult Yeon felé Young.
- Mint a pompon lányok. - ugrott JiMin hátára Hwa.
- Aham. - bólogattam.
- Csak ne ugrándozz majd! - szólt hozzám YoonGi.
- Nem fogok, de megígérted, hogy majd kosarazunk. - emlékeztettem.
- Te még nagyon régről jössz eggyel, drágám. - nézett rám sunyin.
- Meg akarom tudni mi is jár ilyenkor a buksidban. - néztem bele a szemébe.
- Ne akard tudni azt.

Vajon mi járkál a fejébe? Ki kell derítenem. Bejött a doki és kiküldte a srácokat, amíg megnézte a lábam állapotát.
- Nagyon szépen gyógyul. Jó hír, hogy hazamehet holnap.
- Úristen! Végre.
- Gyógytestnevelésre kell járnia. Majd adok egy felmentést testnevelés alól.
- Köszönöm!

- De semmi hirtelen dolog ne legyen!

- Esküszöm nem lesz!

- Rendben holnap! Viszlát!

- Viszlát!

Vissza rohantak a srácok és egyből YoonGi:

- Na, mi az szívem?

- Holnap mehetek haza! - azzal felugrottam a nyakába.

- Anyu holnap jön haza! - ordította HoSeok.

- Igen. - vigyorogtam rajta.

Hu! El nem hiszem, hogy végre haza megyek és nem itt bent unatkozok. De mit mondok a szüleimnek? Ha haza jönnek és látják a lábamon a szorítós cuccot? Meg kérdezni fogják hova járkálok délutánonként. És akkor mit mondjak? Muszáj lesz elmondanom. Nem is tehetek mást.

Kaet csak holnapután engedik haza. Majd bejövök hozzá. Várom már végre azt a napot, amikor már bármit csinálhatok. Azt viszont nem, amikor szembe kerülök a szüleimmel. Nem csináltam végül is rosszat.

Lassan szállingóztak haza a skacok. De valamiért HoSeok maradt. Nem is gondoltam volna.

- Mizu, majom? - kérdeztem.

- Semmi.

- Jut eszembe! Ő Kae. Kae ő HoSeok. - mutattam be őket egymásnak.

- Örülök a szerencsének! - mondta HoSeok.

- Szintén!

- Na, megy ez. Beszélgessetek! Látom Young itt van még a folyosón. Megyek beszélnem kell vele.

- Hát oké. - néztek rám furán.

- Young, várj! - ordítottam utána.

- Jaj, mi az?

- Semmi csak egyedül hagytam HoSeokot és Kaet. És beszélni akarok.

- Kae és HoSeok? Hűha! Miről amúgy?

- Rólatok. NamJoonnal hogy álltok? Régen beszélgettem ilyenekről.

- Hát, össze vesztünk egyszer, de semmiség.

- Ha valahol van veszekedés, ott több is lesz szerintem.

- Nem is tudom. Azt mondod nem megy ez?

- Ilyet nem is mondtam. Ne forgasd ki a szavam, asszony!

- Bocs.

- Akkor, szia. Hagylak menni. Holnap! - mosolyogtam.

- Aham. Én addigra meghalok. Szia.

Visszamentem a kórterembe. Mit látok? Kae és HoSeok egymás mellett ül és röhögcsélnek.

- Na, mi van fiatalok? - kérdeztem.

- Öregedtél, amíg Younggal beszéltél? - röhögött HoSeok.

- Nem. Mindegy. Látom kijöttök. 

- Igen. - sóhajtott Kae.

- Én is megyek. Sziasztok! - köszönt el és adott egy puszit Kae homlokára.

- Jááj! - üvöltöttem el magam, ahogy kilépett az ajtón.

- Muszáj mindent elmondanod róla!

- Neked tetszik, mi?

- Kicsit, na, mesélj!

- Hülye. Majom. Szó szerint. HoSeoknak hívják.

- Rin!

- Jó bocsi. Hívhatjuk őt a csapat majmának. Egyik délután a fán kötött ki.

- Édes.

- De tud figyelmes lenni, ha kell. Mindegyik barom amúgy.

- Cuki!

- Igen! Kae neked muszáj összejönnöd HoSival! Gondolom hallottad, amit ígértem neki. És neked tetszik! Nincs más hátra, mint az összeeresztés!

- Mi?

- Mindegy. Már csak az kell, hogy kimondjátok a dolgot. Látszik HoSeokon, hogy bejössz neki. És neked is. Szóval..

- Rinnie! Téma vége.

- De..

- Vége.

- Bocsi!

Mi lehet a baja? Tetszenek egymásnak HoSeokkal. Akkor most mi a tosz van? Valaki árulja már el! Kéne nekem egy ilyen manó, aki mindig mondja most mit is gondolnak egyes emberek. Be kell szereznem egyet. Bár nem hiszem, hogy kapni lehet itt. Szerintem létezik, csak a fekete piacon is. Biztos árulnak unikornis húst is, csak azt mondják rá, hogy ló hús, amire azt mondják, hogy marha hús. Végül is az unikornis egy fajta ló. Ilyeneken gondolkodom én, mióta be vagyok zárva ebbe a fotocellás ajtóval nyíló, fehér falu, fura szagú börtönbe.

Az első feladatom kész félig meddig csak HoSeokkal kéne beszélnem..

[16.rész vége]