17.rész

Muszáj?

[] [] [] [] [] [] [] []

~ 3 nappal később...

- HoSeok, beszélnem kell veled. - bicegtem oda mellé, amint a szekrényében turkált.
- Ne gyere ide!
- Mit rejtegetsz te? - és megláttam, hogy Kae neve fel van írva a szekrényébe. - Ilyen nincs!
- Hagyjuk! - csapta be a szekrényajtót.
- Ne! Most te, úgy, izé, kedveled?
- Hagyj! - viharzott el.
- Mi az szívem? - jött oda YoonGi.
- Szerelmes a kis HoSi. - vigyorogtam.
- Hiányzott a mosolyod. Örülök, hogy már jöttél suliba. - adott egy csókot.
- Köpöd ki! - rohant oda Hwa.
- Nem akarom! - karolt át YoonGi. Ennyire cuki mosolygást még nem láttam.
- Szeretlek, apuci!
- Én is téged, anyuci! - és megint az a vigyor. Istenem már egyszerűen a mosolyával megöl. Ne csináld ezt, kérlek. De nem másra vigyorog így remélem.
- J.O.D. holnap, emberek! - ordította Jin.
- Igen is! - szalutált Tae.
- Majom! - kócolta meg Tae haját JungGi.
- Menjünk órára majmok! - jelentettem ki.
- Rendben anyuci! - válaszolták egyszerre.
- Hogy felnőttek! - sóhajtott YoonGi.
- Igen. - átkarolt YoonGi a vállamnál, én meg őt a derekánál.
Örökké vele is egy örökkévalóság. Egy pillantása és én elolvadok.
Min gondolkodik? Nagyon gondolkodik. Látom rajta.
- Min gondolkodsz szívem? - böktem oldalba.
- Ott ne, csikis vagyok! Oh, basszus! - csapott homlokára.
- Csikis vagy, drága? - böktem ismét oldalba.
- Ne! - fogta le a kezeim. - Inkább csókolj meg.
- Majd te. - húztam fel a szemöldököm mosolyogva.
- Emlékszel még? - fonta össze ujjait az enyémekkel.
- Mire?
- Jössz eggyel.
- Mikor?
- Amikor az első énekórán miatta rappeltem. Mondtam, ezért jössz eggyel.
- Te erre még emlékszel?
- Az első kérésed volt tőlem. Ezért jössz eggyel.
- Mit szeretnél?
Elkezdtek kattogni a fogas kerekeim. De az kirántott a merengésemből, hogy megláttam Jeong körül egy lányt. Úgy viselkedett, mintha valamit akarna a mi Kookunktól. Osztálytársnőm, de én nem hittem, hogy ilyen.
- Ryeong! - hívtam oda.
- Én bemegyek az osztályba. - adott puszit az arcomra YoonGi.
- Mi az, Rin? - kérdezte Ryeong.
- Jeong...hagyjuk. - inkább nem akartam vele összeveszni. Megvonva vállát el is ment.
Lehet csak beszélgettek. Egyből védelmezni akarom Minék kapcsolatát. De nem az én dolgom. Min majd mondja, ha baj van.
Young és NamJoon kapcsolata viszont az én ügyem lett.
Láttam, amint egy lányt ölelget NamJoon. Mit tegyek most? Ordítsam le? Lehet csak egy rokona. De már láttam itt a suliba sokszor. Sőt úgy emlékszem, ő évfolyamtárs. Ne. Ez így nem lehet. Egy képet készítek róluk azért. Young ilyenkor hol van?

Miért kell ilyeneket látnom nekem? A sors azt akarja szerintem, hogy tudjak mindenről. És tudjak segíteni másoknak, mert szerintem nem véletlenül vagyok "anyu" a csapatban.
De most nem akarom tönkre tenni a holnapi J.O.D projektet. Lehet csak felidegesíteném Youngot. Befogom.
- Mi az, Rin? - jött oda Yeon.
- Volt már olyan veled, hogy tudsz valamit, amit senki más nem és nem tudod mit csinálj? - bámultam magam elé.
- Hát, nem. Asszem nem. - vonta meg a vállát.
- Örülj neki. - néztem rá.
- Ja, majd elfelejtettem. Az osztályfőnök, Kang szólt, hogy vele lesz az utolsó óránk, mert amúgy is be kell jelentenie valamit.
- Rendben. Mindjárt megyek.
- Oké, bent leszek.
Aish! Ha bejelent valamit Kang, az nem jelent jót. Valami változás lesz. Reméljünk nem hat ki a holnapi J.O.D.-ra.
Már mentem volna be, de valaki megfogta a vállam. Megfordulok és egy évfolyamtársam, Gong Tae Kwang volt.
- Mit szeretnél? - kérdeztem.
- Segíts nekem, Rin! - nézett rám TaeKwang kétségbe esve.
- Mi a baj? Alig szoktál hozzám szólni.
- Tudom, de úgy tudom te összetudsz hozni embereket. Tetszik egy lány és segítened kéne.
- Rendben, segítek. Csak most megyek órára, de suli után beszélünk.
- Köszönöm.
- Nincs mit. - újabb feladat a listámon.
Utolsó óra. Most kivételesen örültem, hogy vége a sulinak. A tanóráknak.
Bejött Kang és belekezdett a beszédébe.
- Mindenki üljön a helyére. Te is, NamJoon. - mordult NamJoonra, aki az asztalán ült.
- Igen, tanár úr. - huppant le a székére.
- Na, szóval. Nem tudom mennyien fogjátok szeretni ezt, de az iskolánk bevezeti a kötelező egyenruhát.
- Neee! - szólt közbe több ember is.
- De. Az igénylő lapokból vigyetek majd el egyet. És holnapra hozzátok vissza kitöltve. Már holnap megkapjátok a ruhákat. Testnevelés az első órátok, ugye?
- Igen, tanár úr! - ordította be Hwa.
- Tényleg, basszus. - motyogtam.
- Rendben, akkor első szünetben hozom. Ennyi. Mehettek.
- Viszlát! - indult meg a diáksereg kifelé.
- Nekem meg kell várnom TaeKwangot. - mondtam magamnak, bár hangosan.
- Minek? - kérdezte JungGi.
- Huh?
- TaeKwanggal. Minek találkozol vele? - kérdezte újra most Min.
- Öhm..csak kért valamit. - fogtam rövidre, mikor megláttam TaeKwangot.
- SooRin! - szólt oda.
- Megyek. Na, sziasztok. Holnap J.O.D. - köszöntem el.
- Szia. - köszöntek el a lányok, én meg "odabicegtem" TaeKwang mellé, mert megint fáj kicsit a lábam. Csak ne legyen nagyobb baj belőle.

[JungGi szemszög]
- Hali, Rin hova megy? - kérdezte YoonGi.
- TaeKwanggal ment beszélni. - válaszoltam.
- Ja, jó. Várj mi? - akadt ki YoonGi.
- Csak beszélgetnek. Nyugi. - szólt rá YoonGira Hwa.
- Ismerem TaeKwangot egy ideje. - mondta YoonGi, majd elviharzott.

[Rin szemszög]
- Na, mondjad. - értünk ki a kapun.
- Mivel? Mit mondjak? - nézett értetlenül TaeKwang.
- Esetleg azzal, hogy ki az, aki tetszik? - nevettem.
- Öhm.. - vakarta meg tarkóján a haját.
- Na! - sétáltunk tovább.
- Rin.
- Igen?
- Téged kedvellek.
- Öhm..TaeKwang.. - néztem le a földre és haraptam a számszélembe.
- Bocsi, tudom YoonGival vagy együtt, de muszáj volt elmondanom és tudnod kell, hogy én régebb óta ismerem őt. Ártani fog neked. Mármint fájdalmat fog okozni.
- TaeKwang. - néztem rá. Szőkés barna haját fújta a szél. Én meg elájultam. Várj YoonGi van neked. Hülye vagy te lány? - Mióta ismered?
- Ovi.
- Komoly? - sétáltunk tovább.
- Rin! - szólt valaki mögülünk.
- YoonGi. Mi az? - kérdeztem.
- Csak nem köszöntél el. - lihegett a futása után YoonGi.
- Ja, bocsánat! - tettem a hajam a fülem mögé.
- Jó, de többet ne csinálj ilyet! - fogta meg a csuklóm YoonGi. Húzott volna magával, de TaeKwang megfogta a másik karom. Szerintem olyan nézést még nem láttam, ami YoonGi arcán volt. Mérgesen egymásra nézve, semmit se szólva ott álltak mellettem. YoonGi a jobb csuklóm fogva, TaeKwang a bal felkarom. Nem mertem megszólalni.
- Én most haza megyek. - jelentettem ki. - egyedül..
- Megyek veled. - engedte el a felkarom TaeKwang.
- Majd én, hagyd. - vette le kezét enyémről YoonGi.
- Hey, én egyedül megyek. - indultam el hazafelé ott hagyva őket.
Úgy érzem túl sok dolog jár a fejemben. A holnapi J.O.D., YoonGi és TaeKwang.

Nem bírok a tanulásra koncentrálni. Ekkor jön képbe a zene, de miatta csak még jobban elkezdek másról gondolkozni. TaeKwang, miért kellett így megkavarni a dolgokat? Miért? Mintha nem lenne elég a NamJoonos és a Kookos ügy...
A világegyetem megakar törni? A sors biztos.
Hirtelen este nyolckor megrezzen a telefonom. TaeKwang hívott.
- Mit szeretnél? - vettem fel a telefont.
- Bocsánat.. - sóhajtott.
- Minek? Már megtörtént.
- Én csak...ne legyél mérges.
- Nem vagyok mérges viszont elegem van. Most túl sok dolog van a fejembe. Plusz most tanulnom kell. Szia.
- Jó éjt, Rin. - letette.
Miért érzem azt, hogy én tettem valami rosszat?

[17.rész vége]