19.rész

J.O.D. Projekt

[] [] [] [] [] [] []

- Szia, Rin. - köszönt TaeKwang.
- Áh, öm, szia. - hebegtem. - Jobban vagy?
- Aha, de nem fejeztük be a beszélgetést.
- Ne, most ne. Koncentrálni szeretnék dolgokra. De majd beszélünk. - vettem fel a pulcsi szerű egyenruha felsőt, amit adtak még a többihez.
- Rin, várj! - fogta meg a csuklóm.
Visszafordultam még felé. Miért nem tudtam akkor csak úgy tovább menni? Hát akkor nem ez lenne a történetem.
- TaeKwang, légyszíves csak ma ne.
- Rendben. Bocsánat. - vette el a kezét a kezemről.
- Majd még gondolom beszélünk. - fordultam meg és mentem be az osztályterembe lehuppanva a helyemre.
Nem tudom, mit éreztem, de azt hittem, el kell felejtenem azt az érzést. Milyen jó, hogy nem tettem.
- Mi történt, Rin? - kérdezte felém fordulva Yeon.
- Valószínűleg Tae... Hyung hajötletén töri a fejét. - kezdte el JungGi, majd mikor belépett YoonGi átváltott egy másik mondatra.
- Aha, biztos. - vigyorogtam.
- Beszélni kéne a ruháról, amibe lesztek. - jelentette ki Hwa a fiúk felé fordulva.
- Ez így nem jó? - kérdezte HoSeok saját magán végig mutatva.
- De. De. De. - lelkesedett fel Min.
- Mi, mi, mi? - játszottam el, ahogy Min viselkedett.
- Haha, amúgy, hogy legyenek az egyenruhában. - vigyorgott befejezve mondandóját Min.
- Aha, nem. - fintorgott NamJoon.
- Most mi van? - kérdezte Yeon.
- Amúgy se szeretek ilyen cuccokba lenni. - rázta fejét ismét.
- Ha én felvettem, te se halsz bele. - fonta össze karjait YoonGi.
- Oké. - forgatta szemeit még kicsit NamJoon, de végre meg volt a ruha is.
Minden a helyére kerülhet végre. ~ gondoltam.
De valamiért az univerzum nem így tervezte a sorsom.
~~~~~~
Eljött a várva várt pillanat. A Just One Day. Vigyorogva beléptünk a  HELYSZÍNRE. Ahol minden megváltozott. Azóta is bánom egy kicsit, hogy ezt össze akartuk hozni.
- Annyeonghaseyo! - köszöntünk egy férfinak, aki azt mondta, ő a "góré". Nem ezzel a szóval, de úgymond a főnök.
- Ti most a Big Hit Entertainmentnél álldogáltok. Hallottam a hírét, hogy felvennétek a videoklipeteket. Elolvastam a dalszöveget, amit küldtetek és kíváncsi vagyok, tudunk-e együtt dolgozni. - magyarázta a bemutatkozása szerint Song Hobeom. - A ruházat látom meg van, de nem lehettek egy félében.
- Fiúk, nem hoztátok magatokkal azt a ruhát, amibe alap jöttetek a suliba? - kérdeztem.
- Én igen. - jelentették ki egyhangúan.
- Megoldva. - mosolyogtam.
- Látom, te olyan édesanya típus vagy. - fordult felém Hobeom.
- Igen, ő az anyuka a csapatunkban. - tette kezét a vállamra Tae.
- Rendben. - mosolygott Hobeom, de láttam rajta, hogy őszintén. - Szóval, kezdjük el. Gyertek fiúk.
- Hova? - kérdezte HoSeok.
- Kell egy kis átalakítás. Nem szóltak? - lepődött meg.
- De, de. - emlékezett HoSi.
- Na, gyertek! - szólt a fiúkra.
Bementek egy szobába, ahol voltak az átalakítások.
- A hajukat is befestik? - aggódott Hwa.
- Igen, de nyugi. - nyugtatta meg Min.
- Eltűnik a cuki hajszíne. - biggyesztette le a száját Hwa.
- Jaj, már. Úgy már nem fog tetszeni? - kérdezte Young, miközben kifelé bámult az ablakon.
- De, dehogynem! - emelte fel kicsit hangját Hwa.
- Rin! Min gondolkodsz? Túl csendben vagy. - kérdezte JungGi.
- Hm? Csak azon, hogy mi lesz, ha híresek lesznek? Elfelejtenek minket, mivel egy csomó rajongójuk lesz. Féltékenység miatt szakítás. Hasonlók.. - magyaráztam.
- Ezen el se gondolkodtam. - szomorodott el Yeon.
- Ah, biztos nem. Vagy igen? - esett gondolkodóba Min.
Minden lány maga elé nézve gondolkodott csak én figyeltem az ajtót. Elgondolkodtam azon, mi van ha ez amin törtem a fejem valóra válik. Kezemmel támasztva a fejem merengtem.
Egy óra után kilépett az ajtón YoonGi. Újra beleszerettem.
- Na? - mosolygott úgy, hogy látszódtak a gödröcskéi.
- Úristen! - ugrottam a nyakába.
- Jól nézel ki, YoonGi. - jelentette ki Min.
- Köszi. - köszönte meg, majd átölelt hátulról. - Mi a baj? - kérdezte Youngot.
- Semmi, de nem hallottad a beszélgetésünk. - válaszolta majd ismét kifelé bámult az ablakon.
- Miről maradtam le? - kérdezte tőlem.
- Hát...omo, nézd! - pillantottam meg Jeongot és Jint, amint belépett a szobába.
- A két vöröske. - nevette el magát JungGi.
- Az urad nézd majd meg, JungGi! Rajta is nevess. - vigyorgott Kook.
- Miért? - nézett megdöbbenten JungGi.
- Alien. - veregette meg Jin a barátnőm vállát.
Én ezek hallatán alig vártam, hogy TaeTae kilépjen azon a rohadt ajtón. Addig elvoltam azzal, hogy nézegettem YoonGi új barna haját és beletúrtam.
- Tetszik? - kérdezte YoonGi mosolyogva.
- Hm?
- Tetszik a látvány? - kérdezte most már nevetve.
- Igen!
- Üljünk már le oda. - jelentette ki.
Leült az üres helyre és az ölébe húzott. Addig vártunk a többi 4 hülye gyerekre, amíg eltelt egy óra.
Még tíz perc eltelt és végre jöttek ki egymás után. Jimin fekete, HoSeok barna hajjal, NamJoon ilyen fehér szerűvel lépett ki, mintha beőszült volna. Aztán TaeHyung narancssárga hajával libbent be a szobába.
- Na, fiatalok! Ma nem lesz semmi más csak megbeszélés és fotózás. - kezdett bele Hobeom. - És megbeszéljük azt is, hogy mikor mentek tánctanárhoz.
- Mi? Minek? - akadt ki NamJoon.
- Miért? Szerinted csettintgetni fogtok közben? - röhögött Yeon.
- Nem, de..ah, rendben. - sóhajtott, majd Youngra nézett. Én ezt észre vettem, ezért meglöktem a mellettem álló lányt, óvatosan szememmel NamJoon felé mutatni.
- Muszáj volt, hogy ránézzek? - súgta oda, majd kiment a szobából.
- Utána megyek. - jelentette ki NamJoon.
- Nem, te itt maradsz. - szóltam rá. - Majd én megyek.
Azzal követtem Youngot a folyosóra. Lehet megint kiborult NamJoon miatt.
- Mi a baj, Young? - kérdeztem aggódva.
- Vajon?
- NamJoon?
- Aham.
- Akkor miért jöttél el?
- Mert veletek akartam lenni. Meg a szívem mélyén még mindig szeretem, de amióta láttam egy lányt ölelgetni, nem tudom elfelejteni.
- Kivel? - ezek szerint ő is látta azt a lányt. - Láttad ki volt az?
- Igen, de a nevét nem tudom.
- Megbeszélted ezt NamJoonnal?
- Nem, de minek, amikor még ő féltékenykedett.
- Te idióta..nem vagyok szakértő, de általánosságban egy fiú azért féltékeny, mert azt hiszi elveszíthet vagy le tudod cserélni. Szóval, úgymond fél. Nem akart elveszíteni, de te szakítottál vele. Szerintem most ugyanolyan passzban van, mint te. És meg kéne beszélnetek.
- Nem akarom.
- Nem tudok rád hatni?
- A-a.
- Akkor teszteljünk. Mit gondoltál, amikor megláttad az új színű hajával?
- Hát.. - vakarta meg fejét.
- Jó, mindegy.. inkább menjünk vissza.
- Rendben. - indultunk meg vissza a tágas szobába.
Nem hiszem el. Miért ilyen makacs néhány ember? Néha azt hiszem én vagyok a legnormálisabban összerakva.
- Várj, Rin. - állt meg még az ajtóba. - Nem voltál még féltékeny, ezért nem is értheted, mit érzek. - suttogta Young.
Ezen elgondolkodtam és igaza volt. Nem voltam még féltékeny, de mi van, ha híresek lesznek a fiúk? Mindenki a rajongóikra lesz féltékeny.

Ez a beszélgetés után, magamba szállva gondolkodtam végig a megbeszélést. Bár nem nekem kellett figyelni. Azt hittem, senki nem figyel engem. De a mellettem ülő Yeon túl jól ismert ahhoz, hogy észrevegye valamin nagyon gondolkodom.
- Rin? - lökött a lábával az én lábamon és olyan nézést használt, hogy tisztán kitudtam olvasni mit gondol. - Min gondolkodsz ennyire, Rin?
- Semmin. - suttogtam megrázva fejem. Miért bír olvasni a gondolataimban?
- Rinnie! - emelte fel kicsit hangját, amire mindenki felkapta fejét. - Bocsánat.
- Hagyjuk. - tátogtam.

A megbeszélés jól zajlott, bár remélem más értette és figyelt is, mert én nem nagyon.
A fotózás kezdetét vette és a fiúk nagyon jól csinálták, bár sokat röhögtek. De ez mindennapos.

Csak néztem YoonGi vigyorgását és nem hittem el..
- Fiúk! Jók voltatok! Már csak két dolog mielőtt hazamentek. - kezdett bele mostantól a srácok menedzsere. - Meghallgatjuk, hogyan is énekeltek, illetve rappeltek.
- Rendben. - válaszolták egyszerre, mintha máris egy csapat lennének.
- Elnézést és mi a másik dolog? - kérdezte jelentkezve Hwa.
- Ah, igen. A skacoknak művésznevet kell választaniuk. Holnap a táncpróbán megbeszéljük a döntéseket.
- Holnapig? - kerekedett ki Tae hangja.
- Minél előbb el kell kezdeni a dolgokat. - magyarázta Hobeom.
- Kérdezhetek valamit? - szólaltam meg.
- Igen, hogyne. - mosolygott Hobeom.
- Ha egy csapat lettek, nem kellene egy név nekik? - ecseteltem.
- De tényleg. - lepődött meg. - Boys. Valami "Boys" illik rájuk. - nézett végig a fiúkon.
- Bang! - ordított HoSeok.
- Huh? - nézett mindenki rá.
- Csak ötlet volt. - szomorodott el.
- Tan. - szólalt meg NamJoon. - Bangtan.
- Ez az, ez az! - vigyorgott Jimin.
- Bangtan Boys! - nézett körbe a fiúkon. - Isten hozott a Big Hitnél.
- Köszönjük! - hajoltak meg kicsit egyszerre.

Énekelniük kellett. Jiminnek, Taenek, Jeongnak és Jinnek. Mivel a többiek a rap mellett döntöttek.
Oh, YoonGi kezdése.. szívmelengető érzés..

Sétáltunk hazafelé YoonGival hazafelé.
- Mi a baj? - sóhajtott.
- Semmi. - füllentettem.
- Rin Rin! - állított meg megfogva kezem.
- Nem hívtál már így egy jó ideje. - mosolyogtam.
- Sok dolog nem történt egy ideje. - fogta meg mindkét kézfejem magához közelebb húzva.
- YoonGi, tudod mi a bajom? - néztem bele sötét szemébe. - Az, hogyha híresek lesztek elfelejtetek minket. Mivel sok rajongó és én a lányokkal csak egy leszünk a sok közül, amit nem akarok. Bár.. - hadartam, mire YoonGi elhallgatott egy csókkal.
- Rin Rin.. nem fog megtörténni. Biztos lehetsz benne. - simogatta meg arcom.
- Emlékszel még erre? - húztam elő táskámból a kendőt, amit még YoonGi adott egy kedden.
- Te megtartottad? - kérdezte.
- Miért ne tettem volna? Tőled van.
- Tedd fel! Segítek. - kötötte fel a fejemre.
- YoonGi.. - öleltem át.
- Én is szeretlek.. - éreztem mellkasán a szívverése hevesebb lett.
- Szeretlek! - néztem szemeibe. - Ígérd meg, hogy nem felejtesz el.
- Ígérem! - ölelt át szorosabban.
- Hogy tudod ezt biztosítani? - léptem egyet hátrébb és hajtottam le fejem.
- Nyújtsd a kezed. - adott a kezembe egy ezüst láncot. - Visszajövök érte, ha híres leszek.
- Addig őrizzem meg?
- Igen. Tudni fogod, hogy még látsz valamikor.
- Szakítani akarok. - hajtottam le a fejem. - Nem bírnám elviselni a féltékenységem.
- Mi? Te meghülyültél? Nem. - húzott magához. - Soha ne merj ilyet mondani többet.
- Igen is, apu.
- A szülők nem együtt alszanak? - kérdezte, sunyi módon félre húzva száját.
- Öhm, de? - vakartam meg fejem.
- Akkor gyere. - húzott magával tovább az utcán.
- Hova megyünk? - kérdeztem, rohanva utána, hogy ne tépje le a karom.
- Hozzám. - jelentette ki. - Nyugi, csak átjössz aludni.
- YoonGi, miért? - miért? Komoly csak ezt tudtad mondani. Nem azt, hogy "Nem akarok menni."
- Gyere! - értünk oda egy szép házhoz. - Na, Rin Rin.
Beléptünk és elém tárult YoonGi házának belseje.
- Ülj le abba a szobába. Mindjárt megyek. - mutatott az egyik ajtóra.
Kinyitottam és betoppantam YoonGi szobájába. Épp olyan volt, mint a gazdája. Rendetlen és egyben aranyos. Lehuppantam az ágyra és nézelődtem.
- Na, mi az? Kupi van, tudom. - szedett fel egy ruhát a földről.
- Had segítsek.
- Nem, most te vagy a vendég.
- Nálam is mindig ilyen rumli van. - mosolyogtam rá.
- Ah, kis rendetlen.
- Te mondod? De látom az ágyban töltöd a legtöbb időt. Az a legrendezettebb.
- Aha. Szerinted miért szoktam késni?
- Áá! Értem, álomszuszékom.
Kivittük a szennyesét és most már lehet látni a padlóját, mint amikor én takarítottam a pizsiparti előtt.
Szemét is összegyűlt egy adag. De nem zavar, mert én is ilyen vagyok.
Lefeküdt az akkor már tiszta padlóra és csak nézett engem.
- Elfáradtál, drágám? - kérdeztem leülve mellé.
- Aha. Te nem? - simogatta meg lábam.
- Kicsit. Tudod mire emlékeztet ez?
- Mire? - ült fel.
- Amikor megismerte a csapat Youngot és tesin te inkább lefeküdtél a földre.
- Ah, arra emlékszem.
- Nosztalgikus hangulatban vagyok.
- Nekem az maradt meg, amikor egy tesin Jin lett a Rómeó.
- Amikor összejöttek Yeonnal.
- És amikor bekértem egy dalt a suliba.
- Aznap szintén késtünk Taevel.
- Igen. - vigyorogtunk egymásra. - Hihetetlen mennyi élmény történt ilyen rövid idő alatt.
- Tegyünk magunkat el holnapra. Szerintem. - pattant fel és nyújtotta kezét.
- Tudsz adni valami ruhát?
- Ha jó lesz az enyém. - nézett végig rajtam.
- Ne méregess! - borzoltam össze haját.
- Hé! Menekülj! - elkezdett kergetni a szobájába, amíg én le nem feküdtem az ágyára.
- Jó, hagyj! Bocsánat. - tartottam ki a kezem.
- Itt a ruhád. Öltözz át ebbe. - vigyorgott, úgyhogy elolvadtam.
- Rendben, de egy kérdés. Hogy tudsz mindig úgy mosolyogni rám, hogy újra beléd szeretek? - vettem át a ruhadarabokat kezéből.
- Ahogy fordítva is igaz. - nyomott puszit a fejemre.
Kicsoszogtam a fürdőbe és átvettem a cuccot, amit adott. Egy póló és egy gatya, de kényelmes volt úgyhogy nekem mindegy akkor.
Visszamentem a szobába és YoonGi már az ágyban volt átöltözve.
- Na, visszajöttél? Azt hittem, hazamész.
- Miért?
- Nem tudom. Csak unatkoztam itt egyedül. - csak mosolyogni tudok mellette.
- Hol alszom? - kérdeztem körül nézve.
- Mellettem.
- Huh?
- Mi a bajod vele?
- Ah, semmi, semmi. - magyarázkodtam.
- Cssshh!.. - csitított el. - Csak gyere ide.
- Befogtam. - ültem le az ágyra.
- Rin Rin. Aludj jól! - dőltem le mellé betakarózva.
- Te is. De várj! Kéne egy nevet kitalálnod.
- Majd megálmodom. Jó éjt! - karolt át és adott egy csókot.
- Jó éjt..
Még most sem hiszem el, hogy vele aludtam. YoonGi jellegzetes illatát éreztem mellettem.
Kérlek sose érj véget..

[19.rész vége]