20.rész - "Final Episode"

Az első táncpróba

[] [] [] [] [] [] [] [] [] []

- Jó reggelt! - köszöntem a mélyen pislogó YoonGinak.
- Te már fenn vagy? - ült fel az ágyon.
- Aha, nem tudtam túl sokat aludni.
- Miért? - dörzsölte meg szemeit.
- Sok gondolatom volt. - kezdtem el kimenni a fürdőbe átöltözni, de YoonGi felpattant.
- Rin Rin! - fogta meg kézfejem. - Ne maradj egyedül a gondolataiddal. Mondd el nekem.
- Semmi különös.. csak a szokásos. - néztem a szemébe majd sóhajtottam.
- Rin.. - döntötte félre fejét.
- Mi van, ha elfelejtesz? Egy híresség életében túl sok minden van. Nem foglalkozhat a szerelmi életével. Én meg túl féltékenykedős vagyok. Sose foglak elfelejteni, de te igen. Azonnal láttam rajtad, amint az első napon beléptél a terembe, hogy nem lesz sok közünk egymáshoz. Együtt vagyunk most, de.. - vettem egy mély levegőt a hadarásom közbe. - De mi lesz egy év múlva? Nem fogsz velem foglalkozni, már rég az agyad mélyén leszek.
- Miről beszélsz? - húzott magához közelebb. - Hogy tudsz ilyeneket mondani?
- Tudom, ez nem a szokásos "filmben vagyunk és minden úgy történik, amire mindenki számít"...ez a valóság és nem fog úgy történni, ahogyan eltervezzük.. - könnyezett be a szemem.
- Ne csináld ezt! - ölelt át.
- Megyek átöltözni és utána menjünk suliba.. - töröltem le arcom és fordultam meg.
Belenéztem a csap feletti kerek tükörbe és elgondolkodtam. Mi van, ha ez utolsó lehetőségem, hogy boldog legyek? Elcseszném? Oh, Rin..miért ilyen nehéz az élet? YoonGi elfog felejteni...
Felvettem egyenruhám és kimentem a szobából. YoonGi már ott állt az ajtó előtt. Neki támaszkodva a falnak, egyik lábát felhúzva.
- Mióta álldogálsz itt? - kérdeztem elé állva, lehajtott fejjel.
Megfogta kezem és magához húzott, hogy meg tudjon ölelni.
- Azt hiszed elfelejtelek? Akkor takaríts ki odabent is. Ne merj még egyszer ilyenre gondolni és kész. Vedd a cipőd és menjünk. - eresztett el.
Felhúztam tornacipőm és megfogtam a táskám.

Beérve a suliba, láttam, hogy összegyűltek a srácok egy helyre.
- Hali! - köszönt mögöttem felbukkanva Young. - Mi volt tegnap este?
- Miért kérdezed? - szólalt meg YoonGi.
- Mert általában Rin felváltva hordja két pár cipőjét. De most ugyanaz van rajta.
- Te ezt mikor figyelted ki? - kerekedett ki a szemem.
- Unalomból. Na, szóval? - nézett fürkésző tekintettel Young.
- Nálam aludt. - mosolygott YoonGi.
- He?? Mi van? - akadt ki kissé hangosan, mert Min egyből felkapta fejét. Min általában minden pletykára felkapja a fejét. De már megszoktuk. Hwa nagyjából akkor figyel fel hirtelen, ha nevét hallja.
- Miről maradtam le? - rohant hozzánk.
- Én köszönök a fiúknak, látom itt lányos beszélgetés lesz. - tért át a fiúkhoz, amikor JungGi is odasétált.
- Jobb is. - néztem rá a  "ments ki innen!" nézéssel.
- Szia! - köszönt Yeon.
- Szia, mi... - kérdeztem volna, de félbe szakított Young.
- Ne terelj, Rin! Szóval mi volt tegnap? - erre persze mindegyik lány felkapta a fejét. "Valamiről lemaradtak"
- Csak nála aludtam. Kész! - sóhajtottam, hogy lenyugtassam magam.
- Kinél? Mi van? - kezdett kérdezősködni Hwa.
- YoonGinál, ez egyértelmű. - forgatta szemeit JungGi.
- Semmi nem történt, beszélgettünk, aztán aludtunk. - összegeztem.
- Ch..ez így már nem is érdekel. - legyintett vigyorogva Min.
- Kae, inkább mond mi van veletek? HoSi hozza a formáját? - kérdeztem.
- Igen, tegnap kérdezte meg, hogy nem mennék-e el vele moziba és igent mondtam, szóval holnap mozizunk, ugye, mert ma táncpróba van. - magyarázta Kae.

- Basszus, elfelejtettem! - csapott homlokára Min. - És nem tudok jönni, pedig úgy megnézném Jeongot tánc közben. Grr! - pirult el.

- Te már Jeong gondolatától is elpirulsz. - röhögött Yeon.

- Bizony. - mosolygott Hwa.

- Mint hogyha ti nem a saját fiúitoktól. - mérgelődött.

- Na, hagyjuk! A fiúk minket néznek. Igazából méregetnek minket. - javította ki magát Kae.

- Huh? - kezdett el nézelődni Young. - Ja, hogy ott.

- NamJoon a problémád? - kérdeztem tőle. Bólogatott. Mit tegyek most?

- Huh, ez gázos.. - húzta félre a szája szélét JungGi.

- NamJoon! - trappoltam oda a fiúkhoz. - Ki volt az a másik csaj, akit ölelgettél?

- Miről beszélsz? - lepődött meg NamJoon, amint mellé léptem.

- Róla. Ki ez? - mutattam felé a képet, amikor lefotóztam őt valakivel.

- Öhm.. te hogy kerültél oda? - próbálta kivenni a kezemből a telefont.

- Ezt nem kapod meg.. és Youngot sem, mert jobbat érdemel nálad. - tettem zsebre telefonom.

- Te megcsaltad Youngot? - kérdezte NamJoon felé fordulva Jeong.

- Nem csak.. - kezdte el.

- Ki volt az a csaj? - kérdeztem dühösen.

- Hyolyn a másik osztályból. - hajtotta le fejét és sétált el.

- Hyolyn? Melyik osztály az? - fordultam a fiúk felé.

- Az ami a miénk mellett van. - válaszolt Tae.

- Oh, basszus. - néztem a plafonra.

- Mi az? - kérdezte HoSeok.

- Az TaeKwang osztálya. - súgtam a fülébe, hogy YoonGi ne hallja meg, mivel múltkor is zűr volt.

- Aaah, értem. - köszi, HoSeok, hogy nem mondtad ki a nevét.

- Én visszamegyek a lányokhoz. - mutattam a hátam mögött állók felé.

- Majd a terembe találkozunk. - adott puszit az arcom YoonGi.

- Ühüm. - mosolyogtam és tértem vissza a lányok körébe.

- Ah, nem akarok matek órát. - nyavalygott Hwa.

- Én se, nyugodj meg. - tette Hwa vállára kezét Yeon.

- Young, dolgunk van. Gyere! - húztam magammal az emeletre és álltam meg a terem előtt.

- Mit csinálunk itt? - kérdezte.

- A csaj, akit ölelgetett NamJoon itt van bent a terembe. Ez az ő osztálya.

- Ki volt az? - hajtotta le a fejét.

- Hyolyn.

- Az a könnyűvérű csitri? Tudom már, miért tette NamJoon, amit tett. - szomorodott el.

- Ah, sziasztok! - lépett ki az ajtón Hyolyn.

- Gyere, te kis.. - húzta be a hajánál fogva a lány mosdóba Young.

- Ne! - rohantam volna utána.

- Rin? - szólalt meg mögülem TaeKwang, amit nem akartam.

- TaeKwang! Szia. Mi az? - fordultam meg, mintha semmi nem lenne.

- Semmi csak, hogy hogy itt vagy?
- Young kereste Hyolynt. Mindegy miért. - magyarázta.
- Azt hittem, engem keresel.
- TaeKwang.. - néztem szemeibe. - Tudom, hogy mit érzel, de én most YoonGival vagyok együtt.
- Ah, ezt tudom és már próbálom elfelejteni érzéseimet. Én csak várom a napot, amikor.. szép pár vagytok! Szia! - ment be a termükbe.
- TaeKwang! - fogtam meg karját. - Fejezd be, amit elkezdtél!
- Én várok, Rin. Én várok.. - azzal bement.
Nekem meg csak akkor jutott el az agyamig, hogy Young után kéne mennem.
Berohanva a mosdóba, azt látom éppen a barátnőm felpofozza Hyolynt.
- Miért? Hyolyn? Miért nem küldted el? - ordított Young.
- Young! - szóltam rá. - Mit csinálsz?
- Muszáj volt! - viharzott ki a lány vécéből.
- Jól vagy? - kérdeztem Hyolynt.
- Persze. - igazította meg ruháját. - Menj csak.
- Akkor rendben. Szia! - köszöntem. - Young, várj!
- Rinnie, most hagyj magamra. - szipogott.
- Young, hogy tudnálak? - nyújtottam át neki egy zsepit.
- Nálad mindig van minden? - törölte le könnyeit.
- Ki tudja mi történik? Amíg elég nagy a zsebem, viszek magammal annyi dolgot is. - mosolyogtam.
- Hülye vagy! - jelentette ki.
- Na, legalább mosolyogsz! Tartsd ezt meg! - fogtam meg kezét és húztam magam után a termünkbe.
- Látszik rajtam, hogy sírtam? - kérdezte.
- Nem tudom, hogy csinálod, de nem.
- Akkor jó.
Beléptünk a terembe és leültünk szokásos helyünkre. Én az ajtó felőli padsor első padjának jobb oldalára. Vagyis ami belül van. Young meg mellém. Néha szoktak cserélgetni Hwaval, mert ő a középső padsor elsőjébe ült Yeonnnal. Mögöttük Min és JungGi. Ah, a fiúk folyton váltogatták helyeiket, de a tanár már nem szól rájuk. Ez alkalommal YoonGi ült mögöttem és mellé telepedett NamJoon, mikor meglátta, hogy ott ül Young. Én csak vertem a villámokat NamJoonra puszta tekintetemmel.
"Kérlek segíts" - tátogta NamJoon.
- Minek? - kérdeztem.
- Hm? - fordult felém Young.
- Semmi.
Mindenki órán nézte a fiúk új haj viseletét. Taet legjobban. De most már, hogy nem annyira "friss" a festék, nem is annyira narancs. Inkább olyan rézvörös szerű. 

Első táncpróba, amin szerintem a legtöbbet röhögtünk életünkben. NamJoont hagyjuk is. Nem tud táncolni. Bár itt az volt a lényeg, hogy megjegyezze a lépéseket. Nem kellett annyit mozogni. Székek is voltak a koreóban, szóval könnyebb dolguk nem is lehetett volna. Tánctanárral tanulnak. Nagyon jól nyomta, de a mostantól "dance machine" HoSeok se volt aztán semmi. A többiek sem hülyék. Ezt be kell vallani. Kár, hogy Min, Kae és Young se jött el.
Tánc után megbeszélésre hívta a fiúkat Hobeom.
- Meg kell beszélni még a neveket, fiúk! - szólalt meg.
- Én maradok a Jiminnél. - mosolygott Jimin.
- Én is a saját nevemnél. - jelentkezett Jin.
- Jeong? - kérdezte Hobeom.
- Jungkook. Ez csak egy kis átalakítás után a nevem még. Szóval ez így jó is lesz. - vigyorgott.
- HoSeok?
- J-Hope, mert a fény és a remény leszek a rajongóinknak, ha lesznek. - nevetett HoSeok.
- Én lehetek V? - kérdezte Tae.
- Miért pont V? - lepődött meg Hobeom.
- Hát..amikor aegyozok pont a nevem mutatnám. - vigyorgott.
- Szerintem idióta vagy. - nevette el magát JungGi. - De szerintem aranyos ötlet.
- Köszi! - fogta meg kezét a mellette ülő JungGinak Tae.
- YoonGi, NamJoon? Ti? - kérdezte Hobeom feléjük fordulva.
- Rappelni jól tudsz, nem? - kérdezte Hwa.
- De. - bólogatott NamJoon. - Rap...Monster. Ez az!
- Rap Monster?.. - nézett körbe Hobeom. - Rendben.
- YoonGi? - végül fordult a barátom felé.
- Suga. Ez jellemez engem a legjobban. Azt mondták nekem egyszer.
- Tényleg. - nevetett Hobeom. - Rendben, remélem öröm lesz veletek dolgozni. Oh, kérdezni akartam. Suliba jártok még?
- Igen. - válaszolta Jin.
- A munka mellett nehéz lesz az iskola, de ha úgy akarjátok folytassátok.
- Hozzuk a legjobb formánkat. - jelentette ki HoSeok.
- Ezt remélem is. Ha hiányoztok az iskolából vagy a szülők vagy akár én is leigazolom nektek.
- Köszönjük! - álltak fel a fiúk kicsit meghajolva.
- Na, lódulhattok! Szép estét! - elköszöntünk, majd kimentünk az épület elé.
- Nem eszünk valahol srácok? - kérdezte Tae.
- Gyertek át hozzám, főzők valamit. - ajánlotta fel mosolyogva Jin.
- Benne vagyok. - szólalt meg HoSeok.
- Lányok? - kérdezte Jimin.
- Aham. - néztem felfelé.
- Mit nézel? - lépett mellém NamJoon, miközben a többiek beszélték ki megy és ki nem át Jinhez.
- Hm? Ja, semmit csak merengek. - nevettem.
- Min merengsz? - nevetett velem.
- Ah, csak amit már mondtam a lányoknak meg YoonGinak is. Mi van ha híresek lesztek és elfelejtetek minket? Meg a távkapcsolatok.. - rogytam le a betonlépcsőre.
- Ne törd ilyesmin az eszed. Az majd kiderül, mi lesz. Hagyd a jövőre!
- Nem lány vagy..ezt nem érted.. - biggyesztettem le a szám.
- De értem én. Nem akarod elveszíteni vagy éppen mással látni. Nem akarsz féltékeny lenni, ha mással beszél. Zavarna, ha másra mosolyogna rá. És nem te lennél az egyetlen neki az életben. - sóhajtott NamJoon.
- Hiányzik? - kérdeztem.
- Ki? - ült le mellém.
- Young.
Vett egy nagy levegőt és azt kifújva szólalt meg.
- Igen, mindent megbántam, amit tettem.
- Tudod, hogy nem lesz olyan könnyű visszaszerezned?
- Igen... - tápászkodott fel. - De tudod mit? Bebizonyítom neki.
- Tedd azt. - biztattam mellé felállva.
Most mit mondjak? Nekem vannak problémáim, de még így is képes vagyok tanácsokat adni és tudok "lelki szemetesláda" lenni. *Ez kész..*
~
Jin nagyon jól főz ezt ki kell jelenteni. A hangulatot, ami abba a társaságba kialakult utánozni nem lehet.
Engem hívott anyu, ezért hamarabb indultam haza.
- Elkísérjelek? - kérdezte YoonGi.
- Ah, nem, nem kell. Egyedül mennék. Sziasztok! - köszöntem még vissza, azzal elindultam Jinéktől.
~
- Aaah..nem sajnáltatom magam én senkinek, de jó lenne, ha valaki tanácsot adna.. - gondolkodtam hangosan a kapunk előtti patkán ülve. - Miért nem lehetne az, hogy mindenki megkapná, amit akar.. bár még az se lenne jobb. - néztem fel az égre, ami már sötét volt. - Nem akarok bemenni..most meg itt magamba beszélek..chh.. - könyököltem combjaimra, majd fejem a tenyereimbe raktam. - A barátaimnak könnyebb élete van.
- Nem hiszem. - ült le mellém TaeKwang.
- TaeKwang! Te mióta vagy itt? - kaptam fel fejem.
- Nem rég. - mosolygott.
- Mit keresel itt? - kérdeztem.
- Téged, mert beszélni szeretnék veled. - kezdte nézni összekulcsolt kézfejeit.
- Miért?
- Young üzent és ezt akartam átadni. Engem talált meg suli után. Azt mondta, elköltözik, mivel az apja kapott egy jobb állást, de túl messze van, így egy másik városba mennek.
- Mi van? Ez így nem lehet! Felhívom.. - fogtam hát telefonom és tárcsáztam.
~ Young, miért nem mondtad, hogy elköltözöl? - kérdeztem amint felvette Young.
~ Nem tudom, nem akartam személyesen. Meg hát nincs választásom.. - hallgatott el.
~ Átköltözhetnél hozzánk!
~ Mi? Nem..
~ De, de! Anyummal lebeszélem.
~ Rinnie..nem akarok maradni..
~ Kwon MinYoung, ne csináld ezt! Kérlek!
~ Rin, mennem kell.. - hallgatott el majd lerakta.
- Ne, ne, ne! Young! Miért akar elmenni? - gondolkodtam ismét hangosan, de közbe rájöttem ki miatt..
- Én nem ismerem annyira, mint te, szóval én nem tudom.. - túrt bele hajába TaeKwang.
- NamJoon..
- Az osztálytársad?
- Igen..ah, NamJoon meg.. semmi.
- Mondjad nyugodtan. Nem árulom el senkinek.
- Megcsalta Youngot..és Young látta is. És akkor azért voltunk ott a termeteknél.
- He?
- Hyolynnal csalta meg.
- Ez most komoly? Bár nem lepődtem meg.
- Mi?
- Az a lány olyan amilyen. Minden fiúval össze akar jönni, de általában az olyanokkal, akiknek van barátnőjük.
- Aaah, értem. De hát ez egyszerre NamJoon hibája is. És még azt hiszi, könnyen visszaszerzi Youngot. De hagyjuk ezt a témát. Csak még jobban felidegesítem magam.
- O..ké.. - mosolygott.
Túl sok kérdés kevés válasz..
- Uh, nekem be kéne mennem. Bocsi, de most...én..szóval..ja. Szia! - dadogtam majd elköszöntem.
~
- Most miért így köszöntem el? - gondolkodtam hangosan miközben zártam magam mögött a bejárati ajtót.
- SooRin. - mordult rám anyu.
- Anya, ne ijesztgess! - kaptam a szívemhez, mikor megjelent előttem.
- Rossz a lelkiismikéd? - kérdezte sunyin nézve.
- He?
- Valami rosszat csináltál? - húzta fel a szemöldökét.
- Ez nem a szokásos, anya. Mit tudsz?
- Mm. Semmit.
- Miért nézel így rám?
- Hogy? - vigyorgott.
*Szokásos anyu*
- Ah, mindegy. - legyintettem. - Fent leszek.
- Rendben, de vigyél valami kaját vacsinak.
Megfogtam egy almát és feltrappoltam a lépcsőn.
Mit is gondoltam? A "szokásos anyu"-t nem lehet vallatni, de valamit tud. Ez látszik rajta..
A kellemesen elfogyasztott alma után bedőlve az ágyamba.
3:37-kor néztem meg utoljára, mennyi az idő, de biztos 4-ig fenn voltam. Mostanába ez megy..
~~~
Három óra alvás után kikászálódva az ágyból megtöröltem szemeim. Majd felvéve egyenruhám elindultam a suliba.
- Vigyél ennivalót! - szólt utánam anyu.
- Jó lesz? - mutattam a kezembe véve egy szendvicset.
- Menjél! - húzta fel szemöldökét.
- Hmm. - csuktam be magam utána a kaput. - Mit titkol? Basszus..már megint magamba beszélek.
Kevesebb, mint két hónap telt el eddig a suliból, de életem eddigi leghosszabb időszaka volt és nagyon sok minden történt. Túl sok minden és el se tudnám felejteni..
~
Felérve termünkbe látom, egyik fiú sincs bent. És még Young se.
- Ne, ne, ne! - motyogtam.
- Mi az, Rin? - kérdezte mellém huppanva Yeon.
- Young elköltözik és ezért nincs bent szerintem.
- Mi? - kerekedett ki a szeme.
- Aha, de a fiúk hol vannak?
- Probálnak.
- Egész nap? - szomorodtam el.
- Ühüm, de én se örülök ennek. - biggyesztette le száját Yeon is.
~
A nap legrosszabbja talán a tesi óra volt, amikor a legjobban hiányoltam a srácokat.
~
Hazaérve jöttem rá, tegnap láttam utoljára és el se köszönt...

[20.rész vége]
[1.évad VÉGE]