[] [] [] [] [] [] [] [] [] [] []
Ismét hatkor keltett ébresztőm, így alig aludtam négy órát. És amúgy sem a frissességemről vagyok híres. YoonGival álmodtam. Újra álmodtam, amikor először megláttam. Boldog voltam vele.. Vissza akarom kapni..
Reggeli előtt megejtettem egy gyors zuhanyt, majd elfalatoztam egy szendvicset. Visszamentem szobámba egy bögre kakaó társaságában úgy, hogy ne ébresszek fel senkit. Kinyitottam ablakom, hogy kimenjen a meleg és egy az enyhén dohos szag. A reggeli levegő a legjobb érzés. Könnyebb is felébredni. Beülve ablakomba fogyasztottam el reggeli italom. Közben hallgattam a reggel szokásos zajait. Az utcában lakó nénikék pletykázását, TaeKwang apját, amint elhajt kocsijával.
~
Hét óra környékén Young írt nekem.
~ Rinnie! Te már fent vagy?
~ Igen, kb egy órája. Hozzászoktatom magam a korán keléshez.
~ Értem. Én alig bírtam aludni.
~ Young, most már légyszi mondd el, milyen koncert?
~ Nyolckor talizzunk a parkba. Üzenj a lányoknak.
~ Ahj, Young! Rendben.
~ Kae! Nyolckor a parkba. Megbeszélés.
~ Yeon, a parkba gyere ki nyolcra. A koncertről lesz szó.
~ Álomszuszék! Hwa! Húzd ki a segged a parkba nyolcra! De nem sértődj be ezen. Puszi.
Elküldtem az üzeneteket a címzetteknek. Majd elfogyasztottam maradék italom.
~~~~
Nyolcra kimentem a megbeszélt helyre, ahol a többiek vártak már a fűben ülve.
- Ki az álomszuszék? - gúnyolódott Hwa.
- Te. - mosolyogtam.
- Lányok, hagyjátok abba! - szólt ránk Yeon.
- Szóval a koncert. Négyre kell odamenni és ötkor kezdődik. Nyolcig tart az egész. - magyarázta Young.
- Young! Mondd már el végre, milyen koncert! - mordult fel Min.
- Nyugi, Min. Biztos most akarta. - nyugtatta le JungGi.
- Nem akartam. - jelentette ki Young.
- Na, jó! Young, mondd el! - dühödött fel JungGi.
- JungGi, nyugalom, békesség, szeretet. - mosolygott Kae. - De MinYoung! Ne húzd az agyunk!
- Jól van, kiosztom a jegyeket. - egyesével odaadta mindenkinek.
- Ez nem lehet! - képedt el Hwa.
- Ez így most, komoly? - kerekedett el Yeon szeme.
- Nem merem megnézni. - néztem körül az arcokon.
- Szerintem te fogsz legjobban örülni. Nézd csak meg. - biztatott Min.
Megfordítva a jegyet látom az előadó nevét. Elállt a lélegzetvételem is. Nem tudtam, mit szólni.
" Bangtan Boys (BTS) "
Állt feketén-fehéren a papír darabon. Sóhajtva egyet újra előtört az a beszélgetésem vele. Megszorítva pólóm, ami alatt az a nyaklánc lapult, amit YoonGi hagyott nálam, felnéztem a lányokra.
- Young, imádom az apád! - vigyorogtam.
- Ááááh! - ordított Hwa. - Miért van ilyen sok idő hátra?
- Lányok, lenne egy kérdésem. - váltottam témát.
- Mondjad, Rin. - mosolygott JungGi.
- Valaki tartotta a kapcsolatot valamelyikőjükkel is? - böktem ki kérdésem.
- Én néha beszélgettem Jinnel, de a többiekkel nem. - érkezett a válasz Yeontól.
- HoSeok. - jelentkezett Kae.
- Taevel. - válaszolt JungGi.
- Csak Jiminnel. - biggyesztette száját Hwa.
- Jinnel időnként. - szólt Young.
- Én Jeonggal. - vidult fel.
- Aha. - szomorodtam el.
- Mi az? - kérdezte Yeon.
- Semmi igazából. Én vagyok az egyetlen, aki azóta nem beszélt velük. - húztam fel lábam, amit át is karoltam.
- Oh, szóval ez a baj? De ez meg van oldva. - lökött rajtam Hwa. - Hiszen ma megyünk és látjuk őket.
- Ez nem azt jelenti, hogy beszélünk is velük majd. - dőltem hátra a fűben.
- Igaza van. - helyeselt JungGi.
- Miért vagy ilyen szomorú? - kérdezte Min.
- Egyszerre látni is szeretném, meg nem is. Lehet már el is felejtett. - kezdtem el ismét könnyezni. - Ahj! De hagyjuk ezt a témát. - ültem fel. - Miért néztek így rám? Egy szomorú kiskutyára néznek így.
- Az egyik igaz. - jelentette ki Kae.
- Lányok! Hagyjuk ezt a témát! Boldog akarok lenni! És ez így nem megy! - álltam fel.
- Nyugi.. - próbált lenyugtatni Hwa.
- Nem vagyok ideges! Csak elegem van!
- Rinnie.. - pattant fel mellém Young.
- Bocsi, én..sajnálom.. - sóhajtottam.
- Mit is sajnálsz? - szólt egy hang a bokorból.
- Hm? Ki volt ez? - forgatta jobbra-balra fejét Min.
- Nem én. - vonta meg vállát Yeon.
- Én voltam. - lépett elő a bokorból TaeKwang.
- Te hallgatóztál? - akadtam ki.
- Nem..én csak.. - dadogott.
- TaeKwang, miért követtél? - léptem elé.
- Miért vagy ilyen szomorú? - kérdezte Min.
- Egyszerre látni is szeretném, meg nem is. Lehet már el is felejtett. - kezdtem el ismét könnyezni. - Ahj! De hagyjuk ezt a témát. - ültem fel. - Miért néztek így rám? Egy szomorú kiskutyára néznek így.
- Az egyik igaz. - jelentette ki Kae.
- Lányok! Hagyjuk ezt a témát! Boldog akarok lenni! És ez így nem megy! - álltam fel.
- Nyugi.. - próbált lenyugtatni Hwa.
- Nem vagyok ideges! Csak elegem van!
- Rinnie.. - pattant fel mellém Young.
- Bocsi, én..sajnálom.. - sóhajtottam.
- Mit is sajnálsz? - szólt egy hang a bokorból.
- Hm? Ki volt ez? - forgatta jobbra-balra fejét Min.
- Nem én. - vonta meg vállát Yeon.
- Én voltam. - lépett elő a bokorból TaeKwang.
- Te hallgatóztál? - akadtam ki.
- Nem..én csak.. - dadogott.
- TaeKwang, miért követtél? - léptem elé.
- Láttalak tegnap sírni.. - hajtotta le fejét.
- Oh! - lepődtem meg.
- Hol láttad te sírni? - kérdezte JungGi.
- A boltnál. - válaszoltam helyette.
- Aha, a boltnál..? - ráncolta homlokát Min.
- Igen, ott. - bólogattam.
Nem akarom, hogy megtudják, hogy TaeKwang a szomszédom. Majd talán később.
- Ok..ké. - néztek rám értetlenül.
- TaeKwang, majd beszélünk, ha akarsz, de most menj el, kérlek. - fordultam felé.
- Rendben, én nem is zavarok. - tette zsebre kezeit aztán elsétált.
- Mi volt ez? - jött mellém Young.
- Hm? - néztem, amint elsétál, majd csak Young hangjára kaptam fel fejem. - Mi?
- Van köztetek valami? - kérdezte Kae.
- Nincs, barátok vagyunk. Az baj? - néztem a sarkon eltűnő TaeKwangot.
- Rinnie, most neked TaeKwang tetszik vagy YoonGit szereted? - nézett rám Yeon.
- Ááá! - ordítottam lerogyva a fűbe.
A lányok nagyokat egymásra pislogva várták, mi a "megoldás".
- Rin! Szerintem menj haza a koncertig pihenni egy kicsit. - tanácsolta Hwa.
- Talán jobb is. - szorítottam meg a nyakamba lógó ékszert.
- Hazakísérünk! - mosolygott JungGi.
Mindenki felkelt a fűből és elkísértek haza.
- Sziasztok! Fél négykor. - köszöntem el mosollyal az arcomon.
Mit fogok kezdeni magammal négyig? Most már nagyon nyomaszt valami, de nem tudom, mi.
~
Nagyon, nagyon, nagyon lassan telik az idő...főleg ha vársz valamit..
~
Fél négyre mindenki RinRaék házához ment, mert nekik van elég nagy autójuk, hogy mindenki kényelmesen beférjen.
Mikor már mindenki elhelyezkedett a járműben, Kae apukája, mint sofőr beindította a motort. És már el is hagytuk a mellékutcát ráhajtva a főutcára, mely már egyenes út a koncert helyszíne felé. Az élet nem nekünk kedvezett, mert egy irtó nagy dugóba keveredtünk.
A leghátsó ülésen ültem és csak bámultam kifelé az ablakon. Mást nem tudtam hallgatni, mint a kocsik hangos dudálását. Bele-bele hasított az agyamba néhány hang, amit a kocsik vagy annak sofőrje adott ki. De az agyam próbált megnyugtatni, mivel a nagy ricsajban meghallottam, amint a mellettem ülő Hwa zenét hallgatott.
- Hallgathatom veled? - kérdeztem megbökve vállát.
- Persze. - mosolygott, majd odaadta egyik végét fülhallgatójának.
Éppen zenét váltott Hwa, mikor beraktam fülembe. Szerintem az én megnyugtatásomra tette be pont ezt.
A 'Just One Day' kezdett el szólni a fülembe. Barátnőm ekkor rám mosolygott.
~ Köszönöm. - tátogtam. Ezt csak egy mosollyal nyugtázta. Egy nagyot sóhajtottam és ezúttal mosollyal az arcomon néztem ki az ablakon. Ekkor hirtelen megindult a kocsi és a koncert helyszínéig meg se álltunk.
Ez kellett az "sorsnak"? Hogy nyugodjak meg?
~
A bejáratnál megtorpantam. Elgondolkodtam, mi is fog történni. De rájöttem, hogy "Most csak jól fogom magam érezni!".
Elfoglalva állóhelyünk az elsősorban a lányok egyre jobban elkezdtek izgulni.
- Min izgultok? - kérdeztem nevetve.
- Csak jöjjenek már. Most, mint fanjukként állok itt. - kötötte fel haját Yeon.
- Várjunk, te nevettél? - kérdezte rám mutatva ujjával Min.
- Igen? - vontam meg vállam.
- Ez az első ma, hogy nevetsz. - fejtette ki JungGi.
- Mert volt valami, ami felvidított és megnyugtatott egyszerre. - néztem Hwara mosolyogva.
- Mi volt az? - érdeklődött Kae.
- A tudat, hogy a sikerükhöz mi is hozzá járultunk. Just One Day.. - néztem a színpadra, ahol még csak a felszerelést pakolászták emberek. - Mi csinálnék én, ha egy napom lenne csak hátra? Felejthetetlen emlékeket. Azokkal akiket szeretek. - néztem körül a lányokon, majd újra fel a színpadra. - Tíz perc és kezdenek. Teljen az idő már.
A lányok csak mosolyogtak vagy vigyorogtak mellettem. A mondandóm tényleg kikívánkozott egy ideje.
- El sem hiszem, hogy egy osztályba jártunk velük. - sóhajtott Young.
- Nem csak osztálytársaink voltak. - szólalt meg Hwa.
- Én nem szakítottam Jeonggal. - jelentette ki Min.
- Én se Taevel. - jelentkezett JungGi.
- Jó, tudom csak Young NamJoonnal és én YoonGival mentünk szét. - dühödtem fel kicsit.
- Ti együtt jártok V-vel? - kérdezte ujjongva egy mögöttünk álló lány JungGitól.
- Igen. - lepődött meg a kérdésen kicsit.
- Úristen! - ordított.
- Értem. - fordult vissza JungGi. - Több ilyen rajongót nem szeretnék. - súgta felénk.
Hirtelen kigyúltak a színes fények a színpadon. Minden rajongó ujjongásba kezdett.
Kijöttek a színpadra és elkezdődött új számuk, a 'Danger'.
Az egész tömeg kívülről tudta a szöveget. Együtt énekelve minden sort tomboltunk.
YoonGi részénél azt hittem, szívrohamot kapok. ,,I'm a love loser"
~
Majd elénekelték és táncolták a 'War of Hormone'-t.
A szám végén mind a heten leültek a színpad elejéhez lelógatva lábukat. NamJoon, aki időközbe a 'leader' lett, megkérdezte a közönségtől:
- Jól érzitek magatokat? - mondta a mikrofonjába, mire az egész összegyűlt rajongótábor. - Egy különlegességgel készültünk nektek. - újabb sikítozás szakította meg. - Egy régi, hát réginek régi, számot fogunk előadni.
Erre jött pár ember, akik a színpadra hoztak pár széket és tudtuk ez melyiket jelenti. 'Just One Day'.
- Megakarjuk köszönni azoknak, akik segítettek, hogy idáig eljussunk. - folytatta Rap Mon.
Felálltak a fiúk és elfoglalták helyeiket. A szívem összeszorult, mikor a zene elkezdődött.
Mellettem álló barátnőim olvadoztak vagy éppen elpirultak. Vagy ujjongtak.
~
Élőben még jobb volt hallani és látni, mint netről meghallgatni.
- Várjuk meg szerintem itt, amíg a tömeg kivonul. - tanácsoltam, rátámaszkodva háttal a "kerítésnek", ami elválasztóként szolgált a színpad és a rajongók között.
- Jó ötlet! Legalább nem taposnak el. - válaszolt Yeon majd leguggolt mellém.
- Yeon! - szólalt meg egy hang a színpadon. Yeon hirtelen felpattant és elkezdte kapkodni fejét, mikor meglátta a lelkesen integető Jint. Jin lepattant a színpadról és odafutott hozzánk.
- Ti is voltatok? - kérdezte megölelve Yeont.
- Igen, hát volt jegyünk, szóval.. - mosolygott szerelmesen Jinre.
- Nem akartok feljönni a színpadra? - ajánlotta fel.
- De, de, de! - lelkesedett fel Hwa.
- Akkor gyertek! - húzta el a "kerítést".
Felmentünk a színpadra és hihetetlen látvány volt. A nagy, akkor már üres, aréna még nagyobbnak látszott fentről.
- Hwa!
- Jimin! - ölelte meg barátját.
- RinRa! - rohant társaságunkhoz HoSeok.
- J-Hope. - mosolygott Kae.
- Tetszik a nevem? - nevetett HoSeok. Eközben Tae vagy más néven V és Kook is megérkezett a színpadra.
- Látom mindenki elvan.. - sóhajtottam lehajtva fejem a lábam nézve. Majd megjelent egy másik lábpár a látóterembe.
- Rin Rin. - felnéztem bár ebből leesett, hogy YoonGi lépett elém.
- Suga vagy YoonGi? - kérdeztem kicsit sunyi mosollyal.
- Amelyik tetszik. - mosolygott vissza. - De nekem Rin Rin maradsz.
- El is várom.
- Valamivel tartozol. - fonta össze karjait.
- Ah, az. Itt van. - vettem le a nyakamba lógó nyakláncot.
- Nem ezzel! - lökte el kezem és közelebb lépve megcsókolt. - Hiányoztál! - ölelt át.
- Nekem is. - könnyezett be a szemem. - Nem felejtettél el..
- Hogyan tehettem volna? - kérdezte, amikor a menedzserük lépett a színpadra.
- Fiúk! Nagyon jó volt a fellépés! - mosolygott. - Oh! És mit látnak szemeim? A lányok, akik bíztatták ezeket a hülyéket? - kérdezte vigyorogva.
- Igen, ők azok. - jelentette ki V.
- Ah, fiúk! Dolgunk van még. Jönnötök kell. Egy perc és jövök. Addig búcsúzzatok el. - ment be a színfalak mögé.
Mindenki nagyba köszönt el, de Young egyedül üldögélt a színpad szélén.
- Suga! - mosolyogtam. - Odamegyek Younghoz.
- Oh, rendben. Értem! - vigyorgott úgy, hogy a gödröcskéi is megjelentek.
- Majd valamikor találkozzunk még. - sóhajtottam megölelve őt.
- Még ma látni fogsz! - adott egy puszit homlokomra.
- Ezt vegyem ígéretnek?
- Aha. - bólogatott, majd elköszönve tőle leültem Young mellé.
Gondolkodtam, mit is mondjak. Tudtam, mi a baja, de nem mertem megszólalni.
- Young..
- Igen, ő..már megint..azt hittem, egy idő után jobban bírom majd azt, hogy látom, de hát..és mit mondjak neki? Ha még ő sem beszél velem, de nem én vagyok most a hibás.. - hadarta. - Ugye?
- Dehogyis! Miért te lennél? A lényeg az, hogy jól éreztük magunkat. A zene is király volt. Légyszi csak próbálj vele beszélni.
Bármit is gondoltam, hogy mi lesz a jövőben tévedtem..
*11 évvel később*
Régóta befejeztem a sulit, de egy nap kérdést kaptam.
- Anya, hogy ismerkedtél meg apuval? - kérdezte YoonTae reggelizés közben.
- Jajj, hát az hosszú történet kissé, kicsim. - válaszoltam két éves fiamnak. - De miért vagy ennyire kíváncsi? - nevettem. - Ha viszont érdekel akkor elmesélem. Egyszer.
- Ahj már! - nyavalygott.
- De még a suliban. Túl sok minden történt és nem fogom elmondani, amíg nem vagy elég idős. - kócoltam össze haját.
- Anya! - durcázott.
- Sziasztok! Mi a nyavalygás tárgya? - érkezett a szobába YoonGi.
- A fiad meg akarja tudni, hogyan ismertük meg egymást. - mosolyogtam.
- Majd egyszer, fiam. - magyarázta miközben öntött magának kávét. - Jin hívott amúgy. Találkozót szerveznek Yeonnal a régi idők miatt.
- Nem vagyunk olyan öregek.
- De azért csak több, mint tíz éve nem találkoztunk velük. Addig elvisszük anyudhoz YoonTaet.
- Rendben. - mosolyogtam. - Szedd össze a cuccod, kicsim. - szóltam fiamra.
Dél környékén elmentünk a megbeszélt helyre, a régi gyülekező helyre, a parkba. A márciusi kellemes időben sétáltunk a régi padhoz. Már ott voltak a szokásos régi párocskák.
Bekönnyeztem, majd megláttam, hogy még Young és NamJoon is együtt üldögéltek.
- Kik vannak itt!!? - szólalt meg TaeHyung.
- Mennyire nosztalgikus már ez. - vigyorgott Hwa.
- Hány éve már? - mondta Min.
- Számít az? - röhögött HoSeok.
A sors néha azt hozza, hogy örökre maradj egy bizonyos ember mellett, de néha ez a szám nő, nekem pontosan tizenháromra nőtt. Mindenkinek van már magánélete és gyereke, de mégis tudtunk időt szakítani egymásra.
A régi időkre emlékezve így már huszonhét évesen, érettebben mindenki azt mondja, hogy nem változtattunk volna semmin. Mindennek pont így kellett történnie. A veszekedések, az elszakadások, minden.
De mind bevallhatjuk, hogyha csak egy napunk lenne hátra, együtt töltenénk a parkban estig beszélgetve a csillagok alatt és örökké ott is maradnánk. A jó öreg parkban..
3.rész vége
- Oh! - lepődtem meg.
- Hol láttad te sírni? - kérdezte JungGi.
- A boltnál. - válaszoltam helyette.
- Aha, a boltnál..? - ráncolta homlokát Min.
- Igen, ott. - bólogattam.
Nem akarom, hogy megtudják, hogy TaeKwang a szomszédom. Majd talán később.
- Ok..ké. - néztek rám értetlenül.
- TaeKwang, majd beszélünk, ha akarsz, de most menj el, kérlek. - fordultam felé.
- Rendben, én nem is zavarok. - tette zsebre kezeit aztán elsétált.
- Mi volt ez? - jött mellém Young.
- Hm? - néztem, amint elsétál, majd csak Young hangjára kaptam fel fejem. - Mi?
- Van köztetek valami? - kérdezte Kae.
- Nincs, barátok vagyunk. Az baj? - néztem a sarkon eltűnő TaeKwangot.
- Rinnie, most neked TaeKwang tetszik vagy YoonGit szereted? - nézett rám Yeon.
- Ááá! - ordítottam lerogyva a fűbe.
A lányok nagyokat egymásra pislogva várták, mi a "megoldás".
- Rin! Szerintem menj haza a koncertig pihenni egy kicsit. - tanácsolta Hwa.
- Talán jobb is. - szorítottam meg a nyakamba lógó ékszert.
- Hazakísérünk! - mosolygott JungGi.
Mindenki felkelt a fűből és elkísértek haza.
- Sziasztok! Fél négykor. - köszöntem el mosollyal az arcomon.
Mit fogok kezdeni magammal négyig? Most már nagyon nyomaszt valami, de nem tudom, mi.
~
Nagyon, nagyon, nagyon lassan telik az idő...főleg ha vársz valamit..
~
Fél négyre mindenki RinRaék házához ment, mert nekik van elég nagy autójuk, hogy mindenki kényelmesen beférjen.
Mikor már mindenki elhelyezkedett a járműben, Kae apukája, mint sofőr beindította a motort. És már el is hagytuk a mellékutcát ráhajtva a főutcára, mely már egyenes út a koncert helyszíne felé. Az élet nem nekünk kedvezett, mert egy irtó nagy dugóba keveredtünk.
A leghátsó ülésen ültem és csak bámultam kifelé az ablakon. Mást nem tudtam hallgatni, mint a kocsik hangos dudálását. Bele-bele hasított az agyamba néhány hang, amit a kocsik vagy annak sofőrje adott ki. De az agyam próbált megnyugtatni, mivel a nagy ricsajban meghallottam, amint a mellettem ülő Hwa zenét hallgatott.
- Hallgathatom veled? - kérdeztem megbökve vállát.
- Persze. - mosolygott, majd odaadta egyik végét fülhallgatójának.
Éppen zenét váltott Hwa, mikor beraktam fülembe. Szerintem az én megnyugtatásomra tette be pont ezt.
A 'Just One Day' kezdett el szólni a fülembe. Barátnőm ekkor rám mosolygott.
~ Köszönöm. - tátogtam. Ezt csak egy mosollyal nyugtázta. Egy nagyot sóhajtottam és ezúttal mosollyal az arcomon néztem ki az ablakon. Ekkor hirtelen megindult a kocsi és a koncert helyszínéig meg se álltunk.
Ez kellett az "sorsnak"? Hogy nyugodjak meg?
~
A bejáratnál megtorpantam. Elgondolkodtam, mi is fog történni. De rájöttem, hogy "Most csak jól fogom magam érezni!".
Elfoglalva állóhelyünk az elsősorban a lányok egyre jobban elkezdtek izgulni.
- Min izgultok? - kérdeztem nevetve.
- Csak jöjjenek már. Most, mint fanjukként állok itt. - kötötte fel haját Yeon.
- Várjunk, te nevettél? - kérdezte rám mutatva ujjával Min.
- Igen? - vontam meg vállam.
- Ez az első ma, hogy nevetsz. - fejtette ki JungGi.
- Mert volt valami, ami felvidított és megnyugtatott egyszerre. - néztem Hwara mosolyogva.
- Mi volt az? - érdeklődött Kae.
- A tudat, hogy a sikerükhöz mi is hozzá járultunk. Just One Day.. - néztem a színpadra, ahol még csak a felszerelést pakolászták emberek. - Mi csinálnék én, ha egy napom lenne csak hátra? Felejthetetlen emlékeket. Azokkal akiket szeretek. - néztem körül a lányokon, majd újra fel a színpadra. - Tíz perc és kezdenek. Teljen az idő már.
A lányok csak mosolyogtak vagy vigyorogtak mellettem. A mondandóm tényleg kikívánkozott egy ideje.
- El sem hiszem, hogy egy osztályba jártunk velük. - sóhajtott Young.
- Nem csak osztálytársaink voltak. - szólalt meg Hwa.
- Én nem szakítottam Jeonggal. - jelentette ki Min.
- Én se Taevel. - jelentkezett JungGi.
- Jó, tudom csak Young NamJoonnal és én YoonGival mentünk szét. - dühödtem fel kicsit.
- Ti együtt jártok V-vel? - kérdezte ujjongva egy mögöttünk álló lány JungGitól.
- Igen. - lepődött meg a kérdésen kicsit.
- Úristen! - ordított.
- Értem. - fordult vissza JungGi. - Több ilyen rajongót nem szeretnék. - súgta felénk.
Hirtelen kigyúltak a színes fények a színpadon. Minden rajongó ujjongásba kezdett.
Kijöttek a színpadra és elkezdődött új számuk, a 'Danger'.
Az egész tömeg kívülről tudta a szöveget. Együtt énekelve minden sort tomboltunk.
YoonGi részénél azt hittem, szívrohamot kapok. ,,I'm a love loser"
~
Majd elénekelték és táncolták a 'War of Hormone'-t.
A szám végén mind a heten leültek a színpad elejéhez lelógatva lábukat. NamJoon, aki időközbe a 'leader' lett, megkérdezte a közönségtől:
- Jól érzitek magatokat? - mondta a mikrofonjába, mire az egész összegyűlt rajongótábor. - Egy különlegességgel készültünk nektek. - újabb sikítozás szakította meg. - Egy régi, hát réginek régi, számot fogunk előadni.
Erre jött pár ember, akik a színpadra hoztak pár széket és tudtuk ez melyiket jelenti. 'Just One Day'.
- Megakarjuk köszönni azoknak, akik segítettek, hogy idáig eljussunk. - folytatta Rap Mon.
Felálltak a fiúk és elfoglalták helyeiket. A szívem összeszorult, mikor a zene elkezdődött.
Mellettem álló barátnőim olvadoztak vagy éppen elpirultak. Vagy ujjongtak.
~
Élőben még jobb volt hallani és látni, mint netről meghallgatni.
- Várjuk meg szerintem itt, amíg a tömeg kivonul. - tanácsoltam, rátámaszkodva háttal a "kerítésnek", ami elválasztóként szolgált a színpad és a rajongók között.
- Jó ötlet! Legalább nem taposnak el. - válaszolt Yeon majd leguggolt mellém.
- Yeon! - szólalt meg egy hang a színpadon. Yeon hirtelen felpattant és elkezdte kapkodni fejét, mikor meglátta a lelkesen integető Jint. Jin lepattant a színpadról és odafutott hozzánk.
- Ti is voltatok? - kérdezte megölelve Yeont.
- Igen, hát volt jegyünk, szóval.. - mosolygott szerelmesen Jinre.
- Nem akartok feljönni a színpadra? - ajánlotta fel.
- De, de, de! - lelkesedett fel Hwa.
- Akkor gyertek! - húzta el a "kerítést".
Felmentünk a színpadra és hihetetlen látvány volt. A nagy, akkor már üres, aréna még nagyobbnak látszott fentről.
- Hwa!
- Jimin! - ölelte meg barátját.
- RinRa! - rohant társaságunkhoz HoSeok.
- J-Hope. - mosolygott Kae.
- Tetszik a nevem? - nevetett HoSeok. Eközben Tae vagy más néven V és Kook is megérkezett a színpadra.
- Látom mindenki elvan.. - sóhajtottam lehajtva fejem a lábam nézve. Majd megjelent egy másik lábpár a látóterembe.
- Rin Rin. - felnéztem bár ebből leesett, hogy YoonGi lépett elém.
- Suga vagy YoonGi? - kérdeztem kicsit sunyi mosollyal.
- Amelyik tetszik. - mosolygott vissza. - De nekem Rin Rin maradsz.
- El is várom.
- Valamivel tartozol. - fonta össze karjait.
- Ah, az. Itt van. - vettem le a nyakamba lógó nyakláncot.
- Nem ezzel! - lökte el kezem és közelebb lépve megcsókolt. - Hiányoztál! - ölelt át.
- Nekem is. - könnyezett be a szemem. - Nem felejtettél el..
- Hogyan tehettem volna? - kérdezte, amikor a menedzserük lépett a színpadra.
- Fiúk! Nagyon jó volt a fellépés! - mosolygott. - Oh! És mit látnak szemeim? A lányok, akik bíztatták ezeket a hülyéket? - kérdezte vigyorogva.
- Igen, ők azok. - jelentette ki V.
- Ah, fiúk! Dolgunk van még. Jönnötök kell. Egy perc és jövök. Addig búcsúzzatok el. - ment be a színfalak mögé.
Mindenki nagyba köszönt el, de Young egyedül üldögélt a színpad szélén.
- Suga! - mosolyogtam. - Odamegyek Younghoz.
- Oh, rendben. Értem! - vigyorgott úgy, hogy a gödröcskéi is megjelentek.
- Majd valamikor találkozzunk még. - sóhajtottam megölelve őt.
- Még ma látni fogsz! - adott egy puszit homlokomra.
- Ezt vegyem ígéretnek?
- Aha. - bólogatott, majd elköszönve tőle leültem Young mellé.
Gondolkodtam, mit is mondjak. Tudtam, mi a baja, de nem mertem megszólalni.
- Young..
- Igen, ő..már megint..azt hittem, egy idő után jobban bírom majd azt, hogy látom, de hát..és mit mondjak neki? Ha még ő sem beszél velem, de nem én vagyok most a hibás.. - hadarta. - Ugye?
- Dehogyis! Miért te lennél? A lényeg az, hogy jól éreztük magunkat. A zene is király volt. Légyszi csak próbálj vele beszélni.
Bármit is gondoltam, hogy mi lesz a jövőben tévedtem..
*11 évvel később*
Régóta befejeztem a sulit, de egy nap kérdést kaptam.
- Anya, hogy ismerkedtél meg apuval? - kérdezte YoonTae reggelizés közben.
- Jajj, hát az hosszú történet kissé, kicsim. - válaszoltam két éves fiamnak. - De miért vagy ennyire kíváncsi? - nevettem. - Ha viszont érdekel akkor elmesélem. Egyszer.
- Ahj már! - nyavalygott.
- De még a suliban. Túl sok minden történt és nem fogom elmondani, amíg nem vagy elég idős. - kócoltam össze haját.
- Anya! - durcázott.
- Sziasztok! Mi a nyavalygás tárgya? - érkezett a szobába YoonGi.
- A fiad meg akarja tudni, hogyan ismertük meg egymást. - mosolyogtam.
- Majd egyszer, fiam. - magyarázta miközben öntött magának kávét. - Jin hívott amúgy. Találkozót szerveznek Yeonnal a régi idők miatt.
- Nem vagyunk olyan öregek.
- De azért csak több, mint tíz éve nem találkoztunk velük. Addig elvisszük anyudhoz YoonTaet.
- Rendben. - mosolyogtam. - Szedd össze a cuccod, kicsim. - szóltam fiamra.
Dél környékén elmentünk a megbeszélt helyre, a régi gyülekező helyre, a parkba. A márciusi kellemes időben sétáltunk a régi padhoz. Már ott voltak a szokásos régi párocskák.
Bekönnyeztem, majd megláttam, hogy még Young és NamJoon is együtt üldögéltek.
- Kik vannak itt!!? - szólalt meg TaeHyung.
- Mennyire nosztalgikus már ez. - vigyorgott Hwa.
- Hány éve már? - mondta Min.
- Számít az? - röhögött HoSeok.
A sors néha azt hozza, hogy örökre maradj egy bizonyos ember mellett, de néha ez a szám nő, nekem pontosan tizenháromra nőtt. Mindenkinek van már magánélete és gyereke, de mégis tudtunk időt szakítani egymásra.A régi időkre emlékezve így már huszonhét évesen, érettebben mindenki azt mondja, hogy nem változtattunk volna semmin. Mindennek pont így kellett történnie. A veszekedések, az elszakadások, minden.
De mind bevallhatjuk, hogyha csak egy napunk lenne hátra, együtt töltenénk a parkban estig beszélgetve a csillagok alatt és örökké ott is maradnánk. A jó öreg parkban..
3.rész vége
VÉGE
~Haruman~
╯﹏╰
VálaszTörlésDe szép lett!
Majd elsírtam magamat. : ))
Nagyon nagyon jó lett és... Ah <3
Gratulálok az egész történetednek! <3 <3 <3
Egyszerüen lenyűgözött :3 <3 <3 <3
(♥ω♥*)
Gratulálok! <3
köszönöm szépen:) :3
Törlés